Rémületes álomból ébredés

Mély álom győzelme hatalmos,
Irgalmatlan időben, zajos,
Rebeg a lélek és a szív,
Mely időtlenben apró hív.

El percen1 kedves hasadék,
Egy hullám szakasz mélyedék,
Közagyunk hallja rémületet,
Álmos szemünk a képzeletet.

Ohó, győzet már ellenség,
A rémület Róma egység,
Csellel megölte Ostorát,
Igazságos nagy Attilát.

Szűzben mérget be ültetve,
Rá tört a csel az életre.
A hunak népe egysége,
Eltűnt egy folyó mélységbe,

Az idő telt és pereget,
Több apró részben perceget,
A hunok mélyen alusznak,
S a rémületben bámulnak.

Róma-bíró a nagy egység,
Összehullat képtelenség.
Már hunakból hadserege,
Tiszteleg ő roma létbe.

Egy új istenség nevébe,
Hadsereg hun roma képbe.
Mely alszik és álmodozik,
Római hadsereg képződik.

Vannak akik ébredeznek,
Rémületben fékeződnek,
S ki rikoltsák a titkos szót.
Baj, van. Baj, van. Bajban zökkent!